- 2011-ben Baja színeiben, tavaly pedig Tahitótfalu képviselőjeként értél célba elsőként a Nemzeti Vágtán. Történelmi csúcsot döntöttél, hiszen másodszorra szerezted meg a bajnoki címet.

- Hihetetlen örömöt és büszkeséget éreztem, amikor célba értem! Nagyon jó érzés, amikor az ember egy éven keresztül készül valamire, rengeteg munkát belefektet, s aztán a végén sikerül elérni azt, amiért dolgozott. De az első gondolatom most is az volt: akkor lenne teljes a boldogságom, ha édesanyám is láthatna.

- Idén ismét rajthoz állsz, méghozzá Iceman nevű lovaddal. Hogy készültök a megmérettetésre?

- Ugyanúgy, mint eddig: kemény edzésekkel. Ahogyan minden évben, úgy most is megteszek minden tőlem telhetőt a legjobb szereplés érdekében. A ló Dunakeszi-Alagon van, ott készül, én pedig itthon, Hajóson edzek.

- Mikor kezdődött nálad a lovak szeretete?

- Már kiskoromban is vonzódtam a lovakhoz, bár akkoriban a családban már nem volt állat. Mégsem tudtak lebeszélni, így aztán általános iskola nyolcadik osztályos tanulójaként megkaptam életem első lovát. Rengeteget dolgozott édesapám és én is félretettem a pénzemet, hogy tudjunk venni egy csikót. Megkaptam Hajnit. A sors pozitív fintora, hogy ő indított el az úton, ugyanis vele nyertem meg az első regionális elővágtát és így kerültem aztán Budapestre.

- Édesanyaként, mennyire nehéz helytállni otthon és közben koncentrálni a versenyre?

- Tavaly például minden nap 4-kor keltem és egy lovat már lelovagoltam, mire menni kellett a gyerekekkel iskolába és óvodába. Idén még nem volt annyira fülledt meleg reggel, így általában 6-kor kelek, összeszedem a gyerekeket, elviszem őket iskolába, óvodába, hazaérek, kimegyek a lovakhoz és fél 4-ig velük vagyok. Aztán újra elmegyek a gyerekekért, a fiammal tanulok, majd intézem a háztartási teendőket. Elég feszített a napi tempó, sokszor nehezen érem utol magam, nincs sok segítségem, de még, ha nagyon nehéz is, mindent meg kell oldanom!

- Mit szól a család, amikor egyszer csak nyeregbe pattansz és elindulsz Vágtázni?

- Izgulnak, de tudják, hogy nem tudnak lebeszélni. Szuper dolog a Vágta, mert évente egyszer ezen a versenyen óriási családi összejövetelt tartunk. Mindannyian lelkes szurkolótáborként vannak velem a pálya mellett!

- Mit gondolsz, mi a legfontosabb, amire oda kell figyelned?

- A bátorság nagyon fontos, de nem tudnám rangsorolni, mi az, ami legkevésbé lényeges, hiszen mindennek meg kell lennie, ha valami hiányzik, már kisebb az esély a győzelemre. Alapvetően fontos, hogy fizikailag és szellemileg topon legyen ló és lovasa. A lovat nemcsak elővesszük és visszük a versenyre, hanem igenis fel kell készíteni, hogy bírja a három futamot. A lovasnak pedig ugyanúgy edzenie kell, ha eredményesen szeretne szerepelni. Fontos, hogy az ember ne legyen ideges, tudjon koncentrálni, helyzeteket felismerni, megoldani.

- Te milyen típus vagy?

- A verseny előtt általában izgulok, de amikor felülök a lóra, akkor vége az idegességnek. Addig gondolkodom, próbálom elképzelni a szituációkat, fejben felkészülni, hogy mi történhet. Sokszor lejátszom magamnak, mi minden fordulhat elő a verseny során, mire, hogyan kellene reagálni, de persze ezen felül is történhetnek dolgok, amire az ember nem számít. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy egy pillanat alatt, higgadtan végig tudom gondolni a lovon, hogy mi a helyes döntés. Másrészt a ló is érzi bennem az akaratot, hogy mindent megteszek és ő is egyet akar velem. Nem tartok attól, hogy nekem jönnek, hogy nekimegyek a palánknak, ilyenekre nem is gondolok. Nincs bennem félelemérzet!

2015. szeptember 9.