A község Gyergyószentmiklóstól hat km-re északnyugatra, a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. Területe ősidők óta lakott. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók, a Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először. Lakói nagy részben székelyek. Az itt élők adómentességet élveztek, mivel a határvédésért cserébe ilyen fontos kiváltságban részesültek. A gyergyóiak a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok mellé álltak, ám öt évvel később Acton császári ezredes könyörtelenül elpusztította Gyergyót, a lakosoknak menekülni kellett. Ekkor égették fel a Lázár várkastélyt is. 1711-ben megszűnt a székelyek katonai szolgálata, majd Mária Terézia uralkodása idején végleg eltűntek a jogok. A lakosság többsége jobbágy maradt. Az 1813-1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába.