Illés Viktória, lova: Janicsár (e. Mashran)

A település története a középkorig vezethető vissza, területe a 10. század végén Koppány fennhatósága alatt állt, majd 1002-től a pannonhalmi apátsághoz tartozott. Kadarkút nevének első írásos említése a pannonhalmi apátság 1137-es oklevelében lelhető fel. A középkorban a város mai területén hét falu volt. Az Árpád-házi és az őket követő, török hódoltság előtti királyok uralkodása alatt a település birtoklásáért többen is pereskedtek, de a településen az élet békés és elfogadható volt. Csokonai Vitéz Mihály környékbeli tartózkodása során többször megfordulhatott Kadarkúton, a város nevét Somogyi Kázus című versében is megemlíti. A település jelenlegi képe, régebbi utcái az úrbéri rendezés eredményeként alakultak ki. Minisztériumi felhívásra, földbirtokosok összefogásával, 1886 őszén nyitotta meg kapuit az ország egyik legrégebbi mezőgazdasági szakiskolája, a Magyar Királyi Földmívesiskola, ahol 50 éven keresztül gazdálkodáshoz értő embereket képeztek.