A Hortobágy folyót Hortubaguize néven már 1009-ben említik. A középkori Hortobágy környéki települések a mongol, tatár pusztítások következtében, a fellépő pestisvész és az élelemhiány miatt elnéptelenedtek. A területeket Debrecen vette birtokba zálogjogon. Külterjes, szilaj jószágtartást végeztek, így virágozhatott fel a magyar szürke marha tartása és lábon való értékesítése. A vizes időszakban a hidak jelentették a holtágakon való átkelés lehetőségét, ezért szükségessé vált egy fahíd építése a mátai gázlónál. Ezt az áradások elmosták, többször leégett. 1833-ban építették a kilenclyukú kőhidat. A Hortobágy egykor erdőkkel, nádrengeteggel benőtt terület volt, a Tisza szabályozása után azonban kiszáradt. 1973-ban itt jött létre Magyarország első nemzeti parkja, a Hortobágyi Nemzeti Park, amely 1999-ben a Világörökség részévé vált.