A honfoglalás óta lakott terület a török uralom alatt elnéptelenedett, majd Kecskemét Ballószög nevű pusztájának része lett. A városba menekült lakosság azonban megtartotta vidéki birtokait, így alakult ki a tanyarendszer. A homokos talajú környék szőlőművelési szempontból felértékelődött az 1870-es évek filoxérajárványa után, melynek a történelmi borvidékek szőlői áldozatul estek, a homokon azonban nem él meg a kórt terjesztő gyökértetű. A telep Wéber Ede Balatonfüreden dolgozó svájci tanárnak köszönhetően jött létre 1892 márciusában, és az ő végakaratából kapta a Helvécia nevet. 1952-ben alakultak önálló községgé, függetlenné válva Kecskeméttől. A falu településszerkezete sajátos, két, egymástól 3 km-re fekvő, nagyjából azonos népességű településrészből – Ófalu és Újfalu – áll, utóbbi az egykori állami gazdaság lakótelepe volt.