Az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó folyó jobb partján, Szentjobbtól nyugatra fekvő település. A település és környéke ősidők óta lakott hely volt. Határában gyakran találtak kő- és bronzkori leleteket. 1332-ben Villa sancti Emerici néven írtak róla a korabeli oklevelekben. A falu Monostor nevű dombján állt Szent Imre apátsága. A 13. század végére a monostor már hanyatlásnak indult, mivel a települést ekkor már csak szerény kis községnek írták le. 1667-től 1712-ig a debreceni református főiskola, majd a váradi püspök birtoka volt. Hegyközszentimre több ütközetnek, harcnak is színhelye volt, a faluban lévő Kis- és Nagybocskay dűlők nevéről fennmaradt az a hagyomány, hogy ott Bocskay fejedelem hadai táboroztak. Egy 140 méter mély artézi kútból itt tör felszínre az "Élet vize", egy erősen szénsavas, ásványi sókban gazdag ásványvíz.