Tóth René, lova: Dahoman XI-77

A felvidéki város a Nyitra folyó partján, a Kisalföld északi részén fekszik. Lakói a 16. század végéig csaknem kizárólag magyarok voltak, ezután a háborúk hatásaként más nemzetiségek is megjelentek. A város gazdasága a múltban nagyrészt a mezőgazdaságra épült. Bár a cserzővargák már 1609-ben megalapították itt első céhüket, az ipar és a kereskedelem igazán csak a 19. században terjedt el. A város híres szülötte, Kassák Lajos is egy érsekújvári lakatosműhelyben volt inas. A híres érsekújvári cigányzenekar alapításáról több legenda is kering, de ami biztos: a 19. század második felében az újvári vasútállomás jellegzetessége volt a banda, amelyik naponta négyszer a Rákóczi-indulóval köszöntötte az érkező és távozó vonatok utasait. A szokás egészen az első világháború végéig fennmaradt. A 17. század közepéről származó hagyomány, hogy Angyalos Boldogasszony ünnepén, augusztus1-jén és 2-án búcsút, valamint nagyszabású vásárt tartanak.