Nemzeti Vágta a Hősök terén, Budapest 2015. Szeptember 18-20.

ORSZÁGKONYHA [2009]

KÓSTOLJUK VÉGIG MAGYARORSZÁGOT!
Nagyanyáink konyhájának ízei, a bableves füstölthúsos illata, benne az aszalt szilva semmihez sem hasonlítható aromájával, a tejfölös lapcsánka, a töltöttkáposzta, a gyöngytyúkos lencse, már csak az emlékeinkben élnek...
Annyi újramelegített készétel után felismerjük-e még a tárkony, a bazsalikom, a kakukkfű varázslatos illatát és ízét? Itt és most kipróbálhatjuk ízlelőbimbóinkat.

Egy ország konyhája, egy ország tükre. Minden ételben benne van egy nép kultúrája, ízlésvilága: nyersanyagaiban a növényei, fűszerei, állatai, halainak húsának zamata.

A magyar konyha ezerszínű, ezer ízű. Nehéz megítélni honnan erednek a gyökerei, mikor, hogyan alakult, változott. Együtt élő nemzetek ízei, svábok, szerbek és horvátok, cigányok és szlovákok, románok és zsidók, mind hozzátettek a közös asztalra kerülő fogásokhoz.

A Vágta kapcsán szerettük volna, ha napjaink ételei mellett a látogatók „megismerkedhetnének” a tradicionális magyar konyhával is. Persze ezer bogrács és kemence is kevés lenne, hogy minden étel, minden íz terítékre kerüljön. Ezért úgy válogattuk össze az Országkonyha kínálatát, hogy a Kárpát-medence minden részéről kerüljön az asztalra étel, számtalan technológia, íz, és különlegesség mutassa be sokszínű konyhánkat.

ÁLLJON ITT ÍZELÍTŐÜL EGY TÖRTÉNET, EGY IRODALMI IDÉZET ÉS EGY RÉGI RECEPT.

Nagy evő hírében állt Zsigmond király, akiről feljegyezték, hogy a fűszeres magyar konyha kedvelője volt. Ha külföldre utazott, nem indult útnak magyar bor és marha nélkül, ezeket Budára hozatta, majd, mint valami mozgókonyha haladtak kísérete előtt az élelmiszereket és borokat vivő szekerek, s hajtották a konyhához való szarvasmarha csordákat. Amikor például Zsigmond király 1410-ben Pozsonyban találkozott Ernő osztrák herceggel, kettejük lakomáján egy borjút, két birkát, tizenhét tyúkot, huszonnyolc csirkét, egy kappant, négy malacot és kétszáz tojást dolgoztak föl.

A 19. században nagyot fordult a világ, átalakult a magyar konyha: ekkor jelent meg ételeinkben a paprika. Néhány évtized alatt a gulyás, a paprikás és a pörkölt nemzeti ételünkké vált.


BRÓDY SÁNDOR 1901-BEN MÁR ÍGY ÍR A PÖRKÖLTRŐL:
„Szakítsunk a bölcselettel, és siessünk a pörkölthöz. Ez a mi fô ételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hôs Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadékai. Jó erôs, paprikás pörkölt - for ever! Az összes pártok ebben hitben egyesülnek. Ebben nincs vélemény-, ízlés- és érdekkülönbség.”

A CSÁKTORNYI ZRÍNYI UDVAR 1662 ELŐTT KÉSZÜLT KÉZIRATOS SZAKÁCSKÖNYVÉNEK ELSŐ RECEPTJE EGY KÁPOSZTÁS ÉTEL:
„Az káposztás húson kezdem el, úgy mint Magyar és Horvátország címerén. Végy egy szép velős koncot, szép darab szelet szalannát az iziért, forraszd fel a húst, abárold meg, káposztával és szalonnával tedd fel, és főzd meg jól eleven borssal eggyött.”

TÖBB MINT 300 ÉVVEL KÉSŐBB A NAGYKUNSÁGBAN, ÍGY KÉSZÜLT A RAKOTT KÁPOSZTA.
„Az aprókáposztát nem főzzük, hanem olajon puhára pároljuk. Ezalatt a disznóhúst apró darabokra vágjuk. Ezt olajon párolt vöröshagymán – amit kevés piros paprikával ízesítettünk –, sózva, kevés vízen puhára főzzük. Egy másik edényben rizst főzünk. Egy sütőedényben egy sor káposztát, egy sor húst és a szeletelt kolbászt rakunk egymásra, a végén káposztával fedjük. A hús zsírjához fél liter tejfölt öntünk, összekeverjük és a rakott káposzta tetejére öntjük. Sütőben összesütjük.”

Kóstoljon bele a hagyományos magyar ízekbe, a Nemzeti Vágta Országkonyháján!
Az Országkonyha gasztronómiai szakértője:
Dr. Sári Zsolt, a néprajztudományok doktora